Bár apja számára vetélytárs volt a birodalom, leányának mégis sikerült meghódítania azt.

Szent László király egyik nagy bánata, ha lehet ezt mondani, minden bizonnyal az lehetett, hogy fiúgyermekkel nem ajándékozta meg egyik felesége sem. Az első nevét nem jegyezték fel a krónikák (ott egyes feltételezések szerint született egy lánya), a második - Adelhaid rheinfeldi hercegnő - viszont kettőt is szült neki. Közülük egyértelműen Piroska nevét kell kiemelni, aki maga is szent lett akárcsak édesapja.

A kis Piroska sajnos nem sokáig örülhetett édesanyjának, miután kétéves korában elvesztette őt. Édesapja - Szent László - rá öt évre hunyt el, azaz már hétévesen árvaságra jutott. Az "atyai" szerepet, a volt király által kijelölt utód Könyves Kálmán vette át, aki gondját is viselte Piroskának, sőt ki is házasította őt.

A kiházasítást nyugodtan nevezhetjük geopolitikai érdeknek is, mivel Könyves Kálmán azzal, hogy a bizánci trónörököshöz Alexiosz Komnénoszhoz adta Piroskát egy fél évszázados ellenséges viszonyt sikerült feloldani. Sőt! Nem csak békét, hanem egy csodálatos feleséget is nyertek Bizáncban, ahogy a korabeli krónikák írják:

„Amikor a dicső és kegyes császárok és házastársak, Alexiosz Komnénosz és Eiréné (János anyja) szép és jellemileg kifogástalan leányt kerestek, és őt találták olyannak, aki minden tekintetben gazdag szépségekben, feleségül adták Istentől ajándékozott sarjukhoz, bíborbanszületett Jóannész császárhoz.”

Első lépésben Piroska felvette az ortodox vallást és azt a nevet, ami anyósáé is volt, az Eirénét, ami magyarul békét jelent. Ez követően pedig életével és tevékenységével - nem beszélve szépségéről - egyike lett Bizánc legtiszteletreméltóbb császárnőinek.

Komnénosszal kötött házasságából, ami igazi szerelem volt, nyolc gyermek született, akik közül Alexiosz apja mellett társcsászár, míg Mánuel majdnem négy évtizeden keresztül egyedüli uralkodó volt. Bár sok esetben közvetített Magyarország és Bizánc között vitás kérdésekben, nem politikai szerepe domborodott ki, hanem a jótékonysági.

Ékes példája ennek az 1124-ben épült Pantokrátor-kolostoregyüttest, ami Bizánc egyik legfontosabb kolostora volt a hozzáépített 50 ágyas kórházzal együtt. Maga felügyelte az építkezést, és Xénia néven még a kolostor szerzetesnői közé is belépett. A kórház a maga nemében ikonikus volt, a későbbi évszázadok minta(köz)kórházaként tartották számon..

Ennek felszentelését azonban már nem élhette meg, férjét egy hadjáratra elkisérve, 1134. augusztus 13-án hunyt el. Zöld márványból készült szarkofágja jelenleg a Hagia Sophia előcsarnokában áll, csakúgy, mint a mozaikképe, amely még életében, 1118-ban készült.

Apjához hasonlóan őt is szentté avatták – előbb az ortodox egyházak tisztelték szentként, majd ezt átvette a római és görögkatolikus egyház is.

Ha tetszik a cikk, kövess minket a Facebookon is!