Nagy lehetőség előtt áll a magyar király, de váratlan halála keresztülhúzta a számításait.

1095. július 29-e szomorú nap volt Magyarország életében, ugyanis teljes váratlanul elhunyt Szent László király, aki éppen cseh földre ment családjának segítségére. Ám onnan már nem térhetett vissza, eddig tisztázatlan körülmények között hirtelen meghalt.

Pedig, ha valamikor akkor ezután valóban csúcspontjára érhetett volna példátlan diplomáciai és politikai sikertörténete, ugyanis annak előtte kérték fel európai uralkodók követei, hogy legyen a Szentföldi keresztesek vezére. Erre ő azonnal igent mondott, mert bár király volt, mindig is egy magasabb cél vezérelte őt.

Hogy érzékelni lehessen, mennyire nem a hatalomvágy vezette, arra jó példa, hogy az egyúttal felajánlott német-római császári koronát viszont visszautasította.

Erről így ír a korabeli krónika:

"Hanem László király egyre nagyszabásúbb dolgokra törekedve, és az erény útján egyre előbbre lépve nemcsak Magyarországra, hanem a kereszténység valamennyi országára szétárasztotta édességének illatát. Ezért amikor a római császár meghalt, a német hercegek és fejedelmek, az összes báró és főúr közösen és egy akarattal megkérték arra, hogy fogadja el a császárságot. De mert élete folyamán nemcsak a maga érdekét kereste, hanem a Jézus Krisztusét is, és serényen eszében forgatta ama isteni szent igét, hogy 'ne lépd át a határokat, atyáid határait', ezért inkább megelégedett saját határaival, mintsem, hogy vágyakozásában a jogos mértéken túlra növelje hatalmát, ezért nem fogadta el az idegen és ismeretlen népek fölötti kormányzást."

Előbb az általa alapított somogyvári apátságban, majd Váradon temették el. 1192-ben III. Béla király kezdeményezésére avatták szentté, ami nagyban hozzájárult a „lovagkirály” kultuszának elterjedéséhez, a nagyváradi székesegyházban lévő sírja pedig országos jelentőségű kegyhellyé vált, a magyar királyok is rendszeresen felkeresték.

Ha tetszik a cikk, kövess minket a Facebookon is!