A legtöbben csak Gézát ismerik, pedig négy leány és még egy fiú is gazdagította a királyi családot.

Szent László király életében legmeghatározóbb szerepe bátyjának - Gézának - volt, akinek halála után vette át azt a koronát, amit csak hosszas rábeszélést követően fogadott el. Ám a testvéri közösség nem csupán két fiúról szólt, lányokból pedig négy született I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő házassága révén.

A sorban az írások szerint Zsófia volt az első, aki 1045-1050 körül látta meg a napvilágot, felnőttként a német vonalon erősítette az családot. Előbb Ulrik weimari-isztriai őrgrófhoz ment feleségül, akinek négy gyermeket szűlt, majd Magnus szász herceghez ment hozzá, s őt két gyermekkel ajándékozta meg. 1095-ben - Szent László Király hhalálának évében - hunyt el.

Árpád-házi Ilona / Szép Ilona (horvát nyelven Jelena Lijepa) követte a sorban Zsófiát. Ilonát 1063 körül feleségül adták Zvonimir Demeter horvát királyhoz. Házasságukból két gyermek ismert, Radovan, aki tizenéves korában, még szülei életében meghalt, és Claudia, aki egy horvát nemes neje lett. Férje 1089-ben halt meg, ő pedig 1091 táján.

A legfiatalabb ismert lánytestvére Szent Lászlónak 1055 körül látta meg a napvilágot, őt Eufémiának hívták és házassága révén Morva hercegné lett, miután hozzáment Ottó morva herceghez, akinek három gyermeket szült. A testvérek közül ő élt a legtovább 1111-ben távozott az élők sorából.

A negyedik lány sorsa és neve ismeretlen.

A két király árnyékában meghúzódó Lambertről sem sokat lehet tudni. 1049-ben született, megélte a viszontagságos éveket a családdal, majd miután Salamonnal kiegyezve az ország harmadát megkapták fivérei - és László trónra lépett - tiszántúli területeket irányította. Esetleges házasságáról, utódairól, halála körülményeiről nincsenek adatok, valamikor 1095 táján halt meg.