Az egyik legnagyobb magyar király nem volt híján csodálatos történeteknek úgy életében, mint holtában.

A legismertebb ilyen legenda, amelyet számos helyen megörökítettek freskókon is, a kun vitéz legyőzése volt. Bihari hercegként része volt abban, hogy a mostani Erdélyt feldúló, az országba betörő pogány kun sereget megfutamította. A támadók sok foglyot ejtettek, akiket szerettek volna elvinni magukkal, köztük egy harcos is, aki elragadott egy leányt. Szent László utána eredt, a lány segítségével leteremtette a lóról és végzett az emberrablóval.

A sorsdöntő mogyoródi csata előtt Szent László éppen tanácskozott bátyjával a haditervről, hogy állítsák meg Salamont, amikor világos nappal mennyei látomás jelent meg neki. Ezt úgy tolmácsolta Gézának, hogy "amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a koronát az Úr neked adja!"

A kunokkal vívott harc egy másik legendához is kapcsolódik, ami szintén egy ismert történet. Torda mellett nehéz helyzetbe került a király, menekülnie kellett az ellenség elől, de ez nem volt egyszerű a hegyek között. Ezért így fohászkodott az Úrhoz: "Szabadíts meg Uram, hiszen éretted harcoltam!" Isten meghallgatta Szent László imáját és csodát tett! Ketté repesztette a hegyet a király mögött. A kunok rettenve fogták vissza a lovaikat, mert hatalmas szakadék tátongott előttük. A király lova patkójának helye még évszázadok múltán is jól látszott ezen a helyen.

Szent László a mondák szerint az Úr segítségével sok mindenre volt képes. Például aranyat is át tudott változtatni. Amikor a kunok menekültek az elrabolt zsákmánnyal - hogy mentsék az életüket - az aranyakat kiszórták a zsákokból, ami aztán az üldöző magyar katonák nem átallottak összeszedni. Ekkor Szent László újra kérte az Urat, hogy segítsen, aki pedig az aranypénzeket kövekké változtatta.

De nem csak életében, holtában is voltak legendák vele kapcsolatban. Az egyik legismertebb, amely úgy szól, hogy László király még életében meghagyta, hogy végső nyughelye a nagyváradi vár legyen, de a főemberek Székesfehérváron akarták örök nyugalomra helyezni a többi király mellett. A nyári melegben a test hamar oszlásnak indult volna ezért el is indultak Székesfehérvér irányába. Éjszaka megpihentek, ám másnap azzal kellett szembesülniük, hogy a szekér angyalok által húzva - ellentétes irányban - a nagyváradi úton haladt.

Már 200 éve volt halott a Szent Király, amikor még mindig kapcsolhattak hozzá csodaszámba menő legendát. Akkoriban Erdélyt nagyon támadták a tatár seregek, így a székelyek Szent László segítségéért fohászkodtak. Ekkor - állítólag - soraik előtt egy magas vitéz jelent meg lóháton, fején aranykorona csillogott, kezében csákány tartott. A tatárok felé vágtatott, majd csákányával lekaszabolta őket, mint a villám és a legjobb katonáik viasz módjára olvadtak el előtte. Feje fölött egy női alak repült szintén fényes koronával, aki a legenda szerint Szűz Mária volt. Kettejük segítségével a székelyek le tudták győzni a tatárokat, akiknek vezetője ezt mondta: -Nem a székely, nem a magyar vert meg bennünket, hanem az a László, akit segítségül hívtak! A csata idején a nagyváradi templomban is csoda történt: a templom őre sehol sem találta a király koponyáját. A csata után került elő csak, mintha onnan tért volna vissza. Így győzte le Szent László holtan is a tatárokat.

Ha tetszik a cikk, kövess minket a Facebookon is!