Ez a gyűlés a magyar egyházi és politikai törvényhozásban igen nevezetes esemény volt.

I. Géza halála után Szent László nehéz helyzetbe került, miután széthúzás és önös érdekcsoportok teremtettek bizonytalanságot az országban. S ha a belpolitikai válság nem lett volna elég, ott volt még Salamon és a német császár fenyegető árnya a királyon. Szent László úgy vélte, hogy két fronton képtelenség sikerrel harcolni, s ha Magyarországon normalizálja a helyzetet, akkor az egységes országgal hatékonyabban tud küzdeni az idegen befolyás ellen.

A király számára a példa Szent István politikája volt, így nem csoda, ha ezekhez az alapokhoz akart visszatérni a rend érdekében, ha már ezt sikerrel alkalmazta korábban István. Ehhez viszont szükség volt egy olyan törvénykönyve (ebből aztán három is született), amelyek elég szigorúak ahhoz, hogy leszámoljanak a bűnözéssel, és elrettentő erővel bírjanak, ha valaki mégis erre az útra tévedne.

Az első két törvénykönyv ezt a problémát orvosolta, olyan szigorú szankciók kerültek bele, amelyek jelentősen visszaszorították a bűnözést Magyarországon. De az állam működéséhez szükséges volt további területek - az egyházi valamint az államot érintő szociális problémák - kezelésére, mint magántulajdon és az egyházi javak, valamint az államban élő keresztények egymás közti, illetve a keresztények és nem keresztények közti együttélést szabályai.

Ez a jogi irat olyan fontos volt Szent László számára, hogy 1092-ben - mielőtt kiadta I. Törvénykönyvét (ami a sorban a harmadik volt) - maga hívott összes egy zsinatot a magyarság egyik legősibb településén, a Tisza-menti Szabolcsban. S hogy ennek fontosságát kiemelje, maga elnökölt ezen a gyűlése. Ezen a haza legfontosabb méltóságai, az ország püspökei, apátjai és a világi méltóságviselők személyesen vettek részt.

A zsinat egyértelmű siker volt minden szempontból, mert bár sokkal inkább volt nemzeti, mint egyházi, az abban foglalt egyházpolitikai törvények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kereszténység Magyarországon véglegesen meg tudott gyökerezni. Ezt pedig - azon túl, hogy szükséges lépés volt hatalom-politikai okokból - maga Szent Lászlónak is szívügyének tekintett, lévén gyermekkora óta mélységesen vallásos lelkületű volt.

Ha tetszik a cikk, kövess minket a Facebookon is!