Ha ez a csata elbukik, az valószínűleg gyarmati sorba lökte volna Magyarországot.

A legtöbb nagy harc már azelőtt eldől, hogy egyetlen kardvágás is esett volna addig. Ehhez a jelen esetben nem kellett más, csak egy elbizakodott és óvatlan hadvezér és két testvér, akik stratégiájukkal csapdába csalták az ellenfelüket.

I. István halálát követően bizonytalan időszak köszöntött az uralkodásban Magyarországra. Egymást próbálták újra és újra letaszítani a trónról az Árpádház tagjai. Orseolo Péter egy rövid időre átadta a hatalmat Aba Sámuelnek, majd I. Andrást hívták be a magyarok, hogy inkább ő vezesse az országot, Orseolo Péter helyett.

Mikor I. András behívta I. Bélát és megtette örökösének, nem sejtette, hogy születni fog egy fia is, aki Salamon néven látta meg a napvilágot. A fiatal trónörökös léte kapóra jött IV. Henriknek, aki királlyá koronázta őt, ezzel jelezve, igényt tartanak a magyar trónra.

Ez követően menekült el I. Béla - akinek fiai a I. Géza és I. Szent László voltak - hogy orosz segítséggel visszatérve megdöntse az akkor még uralkodó I. András hatalmát. Béla halála viszont újra helyzetbe hozta a német vonalat, Salamon ezúttal király lehetett. Egészen addig amíg a német hadak távozása után a fivérek, (Géza és László) vissza nem tértek és el nem űzték Salamont a nyugati határvidékre.

Az ezt követő békekötés, melynek eredményeként Géza és László megkapták az ország 1/3-át, míg Salamon fejére visszakerült a korona, igen törékenynek bizonyult - ahogy a következő kettő is - miután Salamon fülébe addig pusmogtak az elöljárói, míg elhitették vele, bizony Géza az életére és a trónjára tör. Az elmérgesedő viszony 1074-ben eszkalálódott háborúvá, ekkor Kemejnél a német seregek támogatásával Salamon megverte Gézát, akinek sikerült Vác felé egérutat elmenekülnie.

Mogyoródnál pedig várta már öccse, László, és I. Ottó olmützi herceg segédhada, ami komoly muníció volt a megfogyatkozott seregnek. Erről azonban az elbizakodott Salamon vagy nem tudott, vagy nem vette komolyan, és követte Gézát seregével.

A kiváló stratéga hírében álló László ezúttal is egy zseniális taktikát eszelt ki. Zászlaját felcserélte Gézáéval, így Salamon őt támadta, gondolván, hogy ezzel a sereggel már egyszer elbánt. A király későn eszmélt, s mikor látta nem a remélt ellenféllel áll szemben hirtelen Géza felé fordult. Ez azonban rossz ötlet volt, mert így két tűz közé kerülve esélye sem volt a győzelemre.

A vereség, amelyet követően el kellett menekülnie Pozsony és Mosony váraiba gyakorlatiag azt jelentette, hogy végetért az uralma Magyarországon, s egyúttal a német befolyás sem tette megalázó hűbéressé az országot. Éppen ellenkezőleg, I. Géza, majd Szent László királyok egy minden szempontból erős hazát teremtettek, amely politikai értelemben már komoly tényező lett Európában.

Ha tetszik a cikk, kövess minket a Facebookon is!