Mindig öröm, ha aktív részesei lehetünk a hagyományok továbbvitelének.

Alig több, mint egy hónapja döntöttünk úgy, hogy partonálni fogjuk a berekfürdői Szent László király templomot, hogy egyrészt folytassuk azt, ami egykoron a szent király egyik szívügye volt, másrészt, hogy tegyünk a helyi katolikus közösség fejlesztéséért.

A húsvéti hétvége a lehető legalkalmasabb volt arra, hogy ezt látható formában is megmutassuk, s bár volt izgalom, hogy vajon lesz-e foganatja ennek, összességében nagyon szépen sikerült Krisztus feltámadásának ünnepe.

A kicsiny templomban olyan sokan voltak, hogy kissé szűkösnek is tűnt, bár ez azért köszönhető annak is, hogy az itt pihenő és máshol lakó hívek számára fontos volt a vasárnapi mise. Galsi János atya nagyon szép misét celebrált, amely méltó volt ehhez a szép ünnephez, ennek végén pedig megáldotta a húsvéti ételeket, amelynek lehetőségéről korábban már értesítettük a híveket.

A gyerekek sem maradtak meglepetések nélkül, a misét követően a templomkertben keresgélhették, hova is rejtettük el a húsvéti kis meglepetéseket? Öröm volt látni, hogy ebbe nem csak a kicsik, de a nagyobbak is bekapcsolódtak, és a lelkesedést elnézve joggal éreztük úgy, hogy van létjogosultsága az ilyen közösségmegtartó szokásoknak.

Erre az ünnepre időzítettük havi újságunk, a Szent László Népe első számának megjelenését is, s bár debütálásként nem sok példánnyal készültünk, amit vittünk, az mind elfogyott. Mivel célunk, hogy fokozatosan minden Szent László templomban olvashassák az újságot, jó volt azt is látni, hogy érdeklődéssel fogadták.

Ami pedig külön öröm volt számunkra, az az idő, amely betetőzése volt ennek a csodás hétvégének, már-már kora nyári hangulatával, és a templomkert virágainak színeivel s illatával.

Ha tetszik a cikk, kövess minket a Facebookon is!