A Szent László Egyesület által szervezett előadás-sorozat újabb alkalma zajlott szerdán a várban. Ezúttal Mihálka Nándor régész tartott előadást A váradi püspökvár Mátyás korában címmel. Szó volt a középkori vár épületeiről, a jelenlegi régészeti eredményekről, olvasha a biharinaplo.ro oldalon.
Az előadásnak külön érdekessége volt, hogy a közönség nemcsak a régészeti feltárás eredményét láthatta, hanem bepillantást nyerhetett annak folyamatába is, ami többnyire rejtve marad a nagyközönség előtt – mutatott rá előadásában Mihálka Nándor régész. A Cesare Baldigara által tervezett ötszögű vár alatt, mint ismeretes, egy középkori vár romjai rejlenek, ami egykor a maival ellentétben zsúfoltan beépített létesítmény volt. Ennek a várnak kettős funkciót tulajdonítanak: egyrészt védelmi, erődítmény szerepe volt, másrészt pedig a püspök lakhelyeként szolgált. A védelmi funkciót támasztja alá az a tény is, hogy kettős, szabálytalan kör alakú várfal védte – az első várfalról már Rogerius is beszámol írásában. A későbbi, bástyák nélküli várfalat a 15. század végén építették, emellett vizesárok is körbevonta a várat. Létezik olyan legenda, miszerint hosszú alagutak húzódnak a mélyben, ám ez nem valószínű, ugyanis eddig nem találtak erre utaló jelet, illetve az ásatásokon feltörő talajvizek is ellentmondanak ennek a feltételezésnek – mutatott rá az előadó. Létezik azonban a várnak egy „titkos élete”: a terjeszkedő vár ugyanis „kiharapott” részeket a középkori városból, ezt bizonyítja például a Csonka-bástya alatt talált három Mátyás-kori épület, amely nem tartozott a várhoz.A széles körben ismert, Georg Hoefnagel által készített metszetről is szó volt az előadás során, ami kapcsán az előadó elmondta: a miniatürista valószínűleg soha nem járt Váradon, alkotását Caesare Porta tollrajza alapján készíthette, az ő rajzán szerepel a püspöki lak is.
A régész elsősorban négy épületet emelt ki: a hatalmas méretű székesegyházat, a 11. századi kisebbik Szűz Mária-templomot, a püspöki lakhelyet és a Keresztelő Szent János Társaskáptalan komplexumát; utóbbit szinte teljes homály fedi, ugyanis bár létezése kétségkívüli, az épület semmilyen ábrázolása nem maradt fenn. A társaskáptalant 1472-ben említik először, a komplexum is ennek idején épülhetett.
A legutóbbi, belső udvaron történt munkálatok kapcsán az előadó elmondta: a kialakított „sétányok” valójában a középkori székesegyház falainak vonalát követik.
Temetkezési helyszínek
A vár kapcsán elengedhetetlen megemlíteni a királysírokat, amelyeknek helyei a Rómer Flóris vezette, 1883-as ásatásoknak köszönhetően pontosan meghatározhatóak, az uralkodók (Szent László, Luxemburgi Zsigmond és felesége, Mária királynőé, Beatrix királynőé, I. Károly Róbert feleségéé) földi maradványai azonban már nem lelhetőek fel. Feltételezések léteznek arra vonatkozólag, hogy a Körösszegen meggyilkolt IV. (Kun) Lászlót is ide temették, de léteznek olyan feljegyzések is, amelyek szerint Kalocsán, más irat szerint Csanádon temették volna el. A királysírok mellett az akkori szokásoknak megfelelően többen is temetkeztek a templomok mellé, a föld mélye egy hatalmas temetőt is rejt, amelyben 7–8 sorba temetkeztek, akár 30.000 személy nyughelyeként is szolgál a terület – mondta el Mihálka Nándor, aki kitért arra is, hogy a zarándokhelyként szolgáló várnak óriási forgalma, és ebből származó hatalmas bevétele is lehetett annak idején.
Az előadás alatt olyan, a régészeti munkálatokat dokumentáló képeket is láthattak az érdeklődők, amelyek még nem, és amelyek talán soha nem is kerülnek publikálásra. A régészeti dokumentációk mellett Biró Attila Róbert háromdimenziós középkori várrekonstrukciójából származó képeket is láthatott a közönség, a kisfilm bemutatja, hogyan is nézhetett ki a kilenc hektáron elterülő komplexum.
Forrás: Bihari Napló
