Mert a család az család, főleg egy olyan uralkodónál, aki nagy hangsúlyt fektetett a testvérei biztonságára.

Abban az időben Horvátországnak nem azt a területet nevezték, amelyet ma értünk alatta, hanem amelynek magva a mai Dalmáciában feküdt, s a mely részben a mai Boszniára is kiterjedt.

A horvát állam sok évszázad harcait követően a frank birodalom részéből lett önálló ország, méghozzá elég befolyásos, hiszen a tenger okán anno még a velenceiktől is adót szedtek. Amikor pedig nem azok fizettek, akkor a hajóik bánták. De nem ez vezette Szent Lászlót, amikor hadba vonult, hanem a családi vérkötelék.

Kresmir, más néven Péter király 1076-os halálát követően került a korona Zvonimir fejére - VII. Gergely pápa támogatásával - és ekkor lett közvetve érdekelt e királyságban Magyarország is. Az új király felesége ugyanis az az Ilona volt, aki történetesen Szent László második legidősebb húga is volt egyben. Sajnos az uralkodás elég rövidre sikerült, bár ez akkoriban nem volt példanélküli, mivel 1087-ben Zvonimir távozott az élők sorából, utódot sem hagyva maga után.

Egyes vélekedések szerint a zavaros belpolitikai helyzet megoldására hívta be Ilona Szent Lászlót az országba, de vannak olyan források is, amelyek azt valószínűsítik, hogy egy hozzá menekült horvát főúr bíztatta a hadjáratra a magyar királyt.

Ez azonban már azelőtt sem volt kockázatmentes, mielőtt a hadak elindultak volna. Horvátország abban az időben pápai fennhatóság alatt volt, s mint ilyen azzal a veszéllyel is járhatott, hogy a történtek miatt egyházi retorziók érik volna Szent Lászlót, például a kiátkozás, ami miatt szabad préda lehetett volna az európai színtéren, azaz bárki büntetlenül az életére is törhetett volna. Ez azonban végül nem történt meg, köszönhetően talán annak is, hogy vallás tekintetében az egyik bástyája volt Európának akkoriban Magyarország, és Szent László mindenben támogatta VII. Gergelyt.

A sereg 1091 tavaszán Segesd érintésével kelt át a Dráván Vaskánál, majd igen könnyen haladva előre Zágrábon át közelítették meg a Gvozd-hegységben húzódó horvát határt. A hadjárat minden bizonnyal folytatódott volna egészen a tengerig, ha közben nem törnek be a kunok Magyarországra, így Szent Lászlónak vissza kellett térnie hazájába. A kunok betörésében nagy szerepe lehetett Bizáncnak, akik szintén igényt formáltak Dalmáciára, így a magyarok ellen küldték őket, akik nem először provokáltak összecsapást a magyarokkal.

Ha Dalmácia kikötője végül nem is lett Szent Lászlóé, Horvátország annál inkább. A magyar király az unokaöccsét, Álmos herceget hagyta hátra, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy királyi címmel felruházva vagy csupán helytartóként, de az tény, ezzel a hadjárattal kiszélesítette Magyarország határait Szent László.

Ha tetszik a cikk, kövess minket a Facebookon is!