Község Pest megyében, a Szentendrei járásban. A Visegrádi-hegység legmagasabban fekvő települése (kb. 360 m). Szentendrétől 8 km távolságra van.
A község minden oldalról hegyekkel van körülvéve: Szent László-hegy (590 m), a Rózsa-hegy (549 m), az öreg Pap-hegy (567 m) és a Tüskés-hegy (510 m).
A vulkáni kőzetből, andezitből álló Visegrádi hegység szívében bújik meg egy kisebb medencében, 350-400 m magasságban, erdővel körülvéve. Magasabb ormok így a Szent László-hegy (590 m), a Rózsa-hegy (549 m), az öreg Pap-hegy (567 m) és a Tüskés-hegy (510 m) ölelik körül. A Szentlászlói-medencében ered a Lepence patak egyik ága és az Apátkúti patak; mindkettő Visegrádnál éri el a Dunát. A terület régóta lakott hely: területén bronzkori és római-kori emlékek is előkerültek.
A legenda szerint Koppány vezér pogány híveit büntetésből telepítették a Pilis területére, mások a honfoglalástól továbbélő szláv lakosságot tartják a középkori falu lakóinak, melynek neve Kékes volt.
Az Árpád-házi királyoktól kezdve a környék királyi vadászterület volt. Egykor III. Béla király vadászlaka állt a falu fölötti dombon, amelyet III. Endre 1291-ben az első magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálosoknak adományozott, melynek első monostorai között volt. A Kékes hegy lejtőjén lévő, Szent László tiszteletére felszentelt monostor körül alakult ki a középkori Kékes falu, a templomtól keleti irányban.
1301-ben a település lakóit egyházi átok sújtja. 1308-ban a kolostorban kötött egyezséget Csák Mátéval a Károly Róbert király érdekében tárgyaló Gentilis pápai bíboros. A mohácsi vész után a kolostor elpusztult. A lakosság a környező erdőkbe, a Szentendrei szigetre, és a Duna bal partjára, a komáromi vár védelme alá menekülhetett.
A pilisi birtokaikat visszakapó pálosok 1686 után hoztak telepeseket a Felvidékről, az őslakosok többsége ma is bírja a szlovák nyelvet. 1696-ban már biztosan lakott hely, Szent-László néven. A templomot az elpusztult kolostor helyén, annak alapfalain barokk stílusban 1770-72 között építették fel. A templomkapu szemöldökpárkányában a pálosok címere, kitárt szárnyú holló, cipóval a csőrében látható. A barokk kortól a falu mezőgazdaságból és erdőművelésből élt, az erdőtől elhódított irtványföldeken gabonát is termeltek.
1947-ben a község lakóinak egyharmada, 400 fő áttelepül Szlovákiába.
A község teljes bel és külterülete is a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.
Lakosság száma 2016. év végén 1194 fő.
1993-ra épült ki a vezetékes víz, és a telefon, 1996-2002-ig felújítottuk a focipályát és sportöltöző épült, 2002 óta van mobil térerő a templomtoronyban környezetbarát módon elrejtett átjátszóállomás révén. 2003-ban teleház alakult és átadtuk a szlovák közösségi házat.
2003-tól Waldorf iskola működik, sok a környékről bejáró gyermek. Ezzel sikerült megmenteni összevonástól, körzetesítéstől a helyi iskolát.
Több civil szervezetünk és nagymúltú szlovák asszonykórusunk van.
Rendszeres rendezvényeink: Szent László napi búcsú, Pilisi Ősz (falunap), Mikulás, Idősek napja.
A falu mai lakói – ugyanúgy, mint őseik – fontosnak tartják a falu jellegének és természeti környezetének megőrzését.
Kiemelt kép: karpatutak3.blogspot.com
Forrás:pilisszentlaszlo.hu
