Nem csak költözködés során tűnhetnek el tárgyak, ennek a remekműnek például egy restaurálás során kelt lába.

A Svábhegyen álló Budapest-Istenhegyi Szent László plébániatemplom az egyik legszebb templom, amit Szent László király emlékezetére hoztak létre. Az egykor még korántsem felkapott hegyen álló imaház templommá alakításra a gyűjtés 1852-ben indult el, amelynek élén báró Eötvös József állt, aki maga is svábhegyi lakos volt.

A gyűjtés olyan jól sikerült, hogy 1860-ra megépülhetett a templom, amit Scitovszky János hercegprímás szentelt fel 1860. október 7-én. Akkor még az az oltárkép díszítette a templom belsejét, amit egyesek szerint Than Mórnak, a kor nevesfestőművészének adományaként került a szentélybe, mások úgy tudják, Ürményi József ajándékozta a templomnak. Az oltárkép a Szent László-legenda azon jelenetét ábrázolja, amikor a lovagkirály a kősziklából vizet fakaszt.

Alig 20 év múlva azonban a torony gerendázata elkorhadt, ami azt is jelentette, bármikor összedőlhet. Mivel a plébániának nem volt csak csekély 50 forintnyi állami támogatása, ezért gyűjtést rendeztek a felújításhoz. Az összegnek csak a tizedét sikerült összeszedni, Budapest főváros tanácsa pótolta a fennmaradó 9000 forintot, ami mai áron cirka 30 millió forintnak felel meg.

És itt indult el az oltárkép kálváriája. 1886-ban elkezdődhetett a felújítás, ám ennek okán el kellett szállítani az oltárképet, s mivel a templom korábban a a Krisztinavárosi plébániához tartozott adta magát a dolog, hogy oda szállítsák, ami meg is történt, de vissza már nem került, a források szerint egész egyszerűen eltűnt.

Hogy hova és miként, arról egyetlen információ sincs, csupán annyival intézik el a krónikák, hogy az elveszett oltárkép helyére e Stetka Gyula festőművész ugyancsak Szent László vízfakasztását ábrázoló képe került.

Ha tetszik a cikk, kövess minket a Facebookon is!